Május 1. Ruhagyár
Szerintem névválasztáskor ők nem a Természet virágzását, a változást, az életet és annak boldogságát ünneplő napra gondoltak.
Ki ismerhette akkor az ősi kelta ünnepet, ahol Beltane tüze, szerelme, szenvedélye ébredt azon a napon. Termékenység? Inkább a termelékenység.
Divatos, „elegant” konfekcióruházat millióknak, cocialista gyárban a munka ünnepének dicséretére és dicsőségére. Bár eredetileg katonai ruhák kerültek ki onnan.
De azért valahogy mégis ráéreztek. Mert a virágba boruló májusnál káprázatosabb ruhakollekciót még senki nem adott a világnak.
Fenséges, pompás, burjánzó, elbűvölő. Nem is tudom, lehet-e másra használni így egy csokorban ezeket a szavakat. Fenséges ételről már hallottam. Az élet, mint a lélek szellemi étke. Királyi fenség; egyszerre tekintélyt parancsoló és elbűvölően gyengéd, égből alászállt mennyei tünemények. Magasztos… állok a fenségesen magasztos gesztenyefák alatt, de inkább ők állnak én csak ülök megszeppenve. Szóismétlés? Igen! Nincs rá annyi szó, amivel elégszer kifejezhetném ezt az ámulatba ejtő, ragyogó pompát.
Május 1. ünnepnap, de akkor most melyik? Vagy már csak szabadnap, amikor kiszakadunk a szabadba. A mókuskerékből átnyergelünk a kerékpárra.
Magával ragadott a biciklizők tömeges kirajzása. Ám mielőtt kerékre pattantam, fejemre virágkoszorút fontam. Még őszinte gyermekem így szólt:
„Fura vagy!” (Innen csókoltatom Vámos Robit. Bátran lehetek fura!)
Megörültem, hogy nem ciki, gáz, meg ehhez hasonlók pöffentek ki a szájából. Csak fura. Ezzel így rendben vagyok.
Szikrázó napsütés, de még nincs forróság. Egyszerre friss, zsenge, és impozánsan erős, az újjászületés vad, tüzes, robbanó ereje a finom kis virágokkal, hajtásokkal selymes lágyan beborítva.
Tekerünk és viszonylag hamar megértettem miért ültek oldalvást az úrhölgyek a lovon.
Hamar ellobbant bennem a haladjunk szikrája. Inkább lassan, meg-megállva gurultam. A lekövezett, egyenes bicikliút nagyon nem kedvezett az én pilleként szárnyaló érzékeimnek. Próbáltam befogadni azt a tengernyi virágözönt, a kunkori felhőket, a ragyogást. Arcomat beletemetni minden színbe, virágmezőbe, illatba, mint puha dunnába elmerülni, egybeolvadni a tájjal.
Hátulról tornádóként hasított el mellettem egy stadion méretű kerékpáros. Nem tudtam eldönteni, hogy a derekából tucc-tucc zene szólt, vagy fociközvetítés, de rendesen odavágott áhítatomnak.
Szembejövők is frankó, sportos szerkóban, védősisakban tipp -topp repesztettek.
Hamar megfeledkezem furaságomról. A hűvösebb levegő miatt puha, fehér kötött pulcsit viseltem. A koszorú alatt fürtjeim szabadon táncoltak a szélben. Totál antibringás szerkó, de én ugye ennek már rég nem voltam tudatában.
Lassúságom ellenére beértem a „stadiont”.
Festménybe illő háttér előtt telefonján babrálva állt, így hozzá képest épp elérhettem a suhanó sebességet. Felpillantott, elmosolyodott és meglepően édes raccsoló hangon így szólt „Afrodité!”
Hát olvadás.
Afrodité!? Beltane inkább. Ráadásul bicajon? Büztos hogy tévedés. Még lovon se! Istennők esetleg lebbenve, mint a Tisza vize lágy szellőtől hullámzó habokba, megcsillanva jelennek meg, de bicajon?! Bár ha így látja, ő dolga. Én csak mosolygok és mezítláb akarok erre az Istenadta szőnyegre lépni.
Május 1. Nem egy szimpla Ruhagyár, vagy egy óccó turkáló, kilóban mérve, hanem szemet gyönyörködtető, lelket simogató, érzékeket lángra lobbantó ömlesztett (nem sajt) varázslat.
@Mindenki számára elérhető Istennő kollekció.
A tüzesen izzó végtelen vörös pipacsos , puha pitypang szőnyeg, pezsdítő repceföld, százszorszép tengerek, igézően lila orgonás, méltóságteljesen égretekintő gesztenyék, bódító bodza, csilingelő akác, édesen hajladozó jázmin. Fenséges, igen megint csak FENSÉGES világ, rózsakapuk alatt, éterien duruzsoló döngés kíséretében.
Imádom ezt a gárdróbot. Nem Hamupipőkés, hogy éjfélkor elmúlik. Sőt nem is csak egy álom, ami ébredéskor szertefoszlik, mert a házi tündérkifőzdében, megőrizheted koronaékszerként, kényeztető krémekbe, zamatos italokba zárva.
Lányok, asszonyok, nők! Hordjátok Május 1. fenséges ruháit. Tökéletesen ránk öntötték, ingyé’ van. Mert amikor a nő lelke magára ölti ezt a pompás viseletet, virágba bújik, akkor mint testet öltött Afrodité jelenik meg. Magasztos jelenség akár bicajon, rolleren, szakadt cipőben. Mert a szépség csókját szórja a szélben. Egy pillanat alatt szerelmes világot teremt és édes mosolyra fakaszt.