Változás van. Mindig. Kívül, belül. Nem kell elindítani, eszközölni, hiszen van.
Ha megrekedtséget, mozdulatlanságot, állóvizet tapasztalsz, vagy akár küzdést, az az ellenállás miatt történik.
Jele: ” Ohmmm my God!”
Mikor, milyen változást nem engedtél meg, nem engedtél át magadon, milyen változásokon nem mentél keresztül?
Mert megijesztett, vagy képtelennek, alkalmatlannak érezted magad, hogy elbírd.
Napéjegyenlőség után vagyunk, kezdődik a befordulás, irány a sötétség.
A kinti fény, elhalványul, már nem tud világítani a mélyre vezető úton.
Hogy jutunk el igaz erőforrásunkig? Biztonságot adó, világos bölcsességünkhöz lesz-e hozzáférésünk?
Ebben a csilivili világban, a felszínen szikrázó tündöklésben már az árnyékrészeinkkel sem vagyunk barátságban, hát még a sötét oldalunkkal.
Pedig OTT találjuk AZ IGAZI ERŐT.
A megtagadott, elfojtott fájdalmakban, amit látni se bírtunk, száműzött félelmekben, amiket érezni sem akartunk.
Ebben az időszakban lesz-e bátorságunk, eszközünk, hogy szembenézzünk, és elfogadjuk azt, aminek megléte ellen tiltakoztunk, összeszorított fogakkal ellenálltunk.
Elfogadni és a változással együttműködni nagyon is járható út, egyedi tulajdonságaidat használva lehetséges. Hogy milyen eszközeid vannak, többek között az arcod is, tökéletesen megmutatja.
Nem tanulni, vagy visszaszerezni kell az önbizalmat, csak teljes természetességgel használni.
Míg a bűntudat belül rág szét, addig a szégyen az arcunkat önti el. Mint egy láthatatlan, durva kéz, lefogja, blokkolja működésünket és a képtelenség, értéktelenség, hiány érzése marad. A szégyen és a félelem elintézi, hogy ne tudd előkapni a farzsebedből, vagy könnyedén kirázni a kisujjadból, azt amid van, amire simán képes vagy. Helyesebb megfogalmazásban azt, AKI VAGY.
Amikor változást szeretnénk, -ami folytonosan van- akkor általában javítani akarunk azon, ami nem felel meg az elképzelésünknek, el akarjuk kerülni a csalódást magunkban, meg akarjuk szerezni, ami hiányzik, vagy kicserélni valami másra, ami jobban tetszik.
Akkor aztán úgy járhatunk, mint Szutyejev meséjében a liba. Hogy saját egyedi természetét elcseréli a másik ékességére. Csak éppen az ő életében az nagyon nem működőképes.
Tisztában vagy-e mivel rendelkezel, ismered-e pontosan önmagad erejét? Tudod, akarod-e használni, hogy a változás ne szenvedést hozzon, és a sötétségben is hozzáférj fényforráshoz?
Akkor gyere az útra, vissza önmagadhoz.