Ha még egyszer azt olvasom, hogy egy csomó…. feladatot, mesét, filmet…. találhatsz most online, akkor visítva üvöltök, mint Kevin mikor a borotválkozás utáni arcszesszel paskolta meg magát.
Tegnap értem el a határt. Pont két éve foglaltam le az offlány domain-t és komolyan gondoltam, hogy ebbe az irányba haladok. Miközben -gondolom- már javában folyt a digitális jólét program. Erre most online folyik az élet?! Ott jön a feladat, ott tanulnak, ott van a kapcsolattartás, ügyintézés, adminisztrálás, szórakozás, beszélgetés. És hiába van tele vicces, érdekes, hasznos anyaggal, nem bírom már szűrni. Zúg, kerreg, küttyög, vibrál. Ha a gyerek feláll ugyanúgy zúg, kerreg, küttyög. És folyamatosan jön jön jön minden, van egy csomóóóóóóóóó…. haj a markomban. Épp indult egy online meditáció, körülnéztem, a szoba fényárban és vasalni valóban úszott. Két számítógép zúgott, a szomszéd szobában szólt a hörgős zene, meg a mennnyééémáinnen, de idegállapotban voltam, és a szándék megingathatatlan volt! Erre mi történt?! Megszűnt az online kapcsolat. Nna, csibate eddig csak villanykörtéket robbantottam.
Kész, ennyi, elég. OFF!
Lánykám online kakukktojás.
Reggeli ébredést követően jött vissza a fürdőszobából kissé durcásan. Kérdezem tőle, hogy mi a baj?
” Apa mindig számítózik, tesónak a telefon az élete, én meg azért jöttem hogy felébresszem őket, HAHÓ itt van az élet is!”
Ezek után én 11 óránál hamarabb kezembe se vettem a telefont. A feladataihoz így korábban nem fért hozzá, de sebaj, mert neki még többnyire papíralapú a tanulnivaló. A földön térdelve cerkával pikkpakk elvégzi és akkor jöhet a játék. Bár vannak online játékos gyakorlók, de nem elég gyors, vagy lassú, és uncsi, és HAHÓÓÓ, menjen vele valaki társasozni, kártyázni, játszani.
Megtagadta a videóra éneklést, nem érdekli, ha egyest kap. Csak jókedvében énekel, azt viszont folyamatosan, kéretlenül is. Piszkál mindenkit aki a képernyőre guvad, és meg van a véleménye az állítólagos sürgős munkánkról. ” Meghalsz, ha nem csinálod?! Akkor mitől sürgős?” Na de a véleménytől ugye a világ nem változik, csak a példától. Ő például kiadta az új napirendet: mesemesemese (olvasott), társas, rajz, mesemesemese, kaja, festés, mesemesemese, trambulinozás, kutyaaa, mesemesemese. Mit tudok tenni? Nem fogom erőltetni, hogy vegye komolyan az éneklést, hagyom, hogy jókedve magával ragadjon. ” Anya, olyan örömteli a napom, nem is tudom miért, talán, hogy Dadíí(ez én vagyok) örökké itt van. Nem akarom, hogy véget érjen.”
A másik gyerek alig jut ki a szobából. Tanul, vagy csak nyeli az információt, ki tudja?! Anno én is ültem a szobámban a tankönyvekkel körülbástyázva, de csak álmodoztam. Zenét hallgat, de milyet?! Játszik? Vajon mivel, most mindenhez hozzáfér?
Ajtó zárva, az „átalakulás megkezdődött”. Határidő ismeretlen. Mit tudok tenni? Szó már nem jut be , de:
„…Bizalom él bennem a szellemvilág mindenkor jelenlevő segítő erejében…” És mikor kijut a fényre, megöleljük egymást, s „..bármi történhet, vagy történik, teljes nyugalommal fogadom..” ő pedig megköszöni, hogy elviselem, mert önmagát éppen nehezen tudja.
Nos, most este 11h van, végre csak az én zeném szól. Tudom, hogy a madarak 5 óra 10 perckor kezdik éneküket, hallom ám. Épp igyekszem a két világot egyesíteni magamban. Eredmény
” A lenyugvó Napba helyezem gondjaimat. ragyogásában hordozza minden tettemet. Fényben megújítva, szeretetben megtisztítva térjenek vissza hozzám, mint erősítő gondolatok, mint örömteljes áldozatból és akaratból született tettek. ” (Mihály meditáció)