(2024. Június 20)
A társasjátékokat polcra akartam rendezni, de közben levertem a fémdobozt amiből ebben a párás, nyomott hőség csendjében éles csattanással és dübörgéssel gurult szanaszét vagy 100 üveggolyó. Ennyit a rend rakásról!
Fesztelenül gördülő hangjuk odaszögezett közéjük. Nyilván a Coldplay giga koncert utóhatása is, de úgy éreztem magam, mint az a hatalom, amelyik minden világok megteremtőjeként, most derűs nyugalommal figyeli a bolygók mozgását. S látá, hogy minden nagyon rendben van. Mindegyik egy tökéletes világ. Erősek, ragyogóak.
A legapróbb mozdulatot is duruzsoló átrendeződés követte. Totális káosz a szemnek, mégis földöntúlian megnyugtató érzés.
Elméláztam, hogy a társasjátékhoz társak kellenek és az a lényege, hogy játsszák. Nem a polcon a helye.
Akárcsak a hőn vágyott életben sem lehetünk parkolópályán, inkább szabad áramlásban, együtt.
Az üveggolyó a teljességbe töltött flow. Belebújnék és lubickolnék benne. Úgy, mint a delfin. Időnként meg esetlen pandaként, ahogy súlyát odaadja az őt körülölelő térnek.
Nézem, ahogy forognak, játszik bennük a fény. Mind ilyen tökéletes világ vagyunk, létünk értelmét veszti a polcon, bedobozolva.
Ismerjük a szétszórt legó effektust? Na, az szenvedős. Üveggolyókon lépkedve, a talp reflexpontjain keresztül még gyógyulhatunk is és „úttá válik minden lépés talpad alatt, mit megteszel.”
Az igaz, ha figyelmetlenül rálépsz, dobsz egy hátast, de van ilyen nem? Mikor a másik világába tiszteletlenül, gondatlanul berongyolunk? Normális.
Mégse tojás, ami könnyen törik. Hiába ütközünk, nem roppanunk meg. Belső világunk sértetlenül, ugyanolyan tisztán látszik. Csodás hatalommá kerekedett, elkápráztató tökéletesség. Csiszolni sem kell. Tiszta királyság!
Mint egy gyerekszoba, aminek valódi rendje egészen más. Ott mindig minden változik, folyton játék van, sosincs befejezve, elpakolva. Minek is?! Ami káoszként a szemünk elé tárul, az a gyerek saját világának zajlása, amit ő, mint mester alkotó, tökéletesen átlát. Szétgurult üveggolyóit darabra számontartja, mindet felismeri egyedisége okán. Pont jó helyen vannak mindig, akkor van baj, ha valamelyik hiányzik, nem látja, nincs játékban.
Képzeld el magad üveggolyóként mikor az élet maga a játszó gyermek. Ne bánj ütközést, nyomást, csak gördülj lágyan tovább. Gyönyörű világod, kerek, szilárd. Az átlátható, fix rend kedvéért skatulyába zárni bűn.
Gyöngyözően gurgulázó napfordulót!