Arany erdők, izzó rétek.
Betakarítás.
Két vödör birsalma, egy láda gesztenye, egy kosár csipkebogyó.
A konyhapulton még ott várakoztak a hagymahéjak, és paprika csumák a következő komposzttúrához.
A paprikacsumáról két dolog jutott eszembe.
Az egyik a höri.
Mindenkori kedvence volt, azonnal rávetette magát, s úgy falta a magokat, mint egy régi típusú írógép a sorokat.
A másik, a generációs minták megtörése.
Adott kiskorú leánygyermek, lázasan. Mi volt régen? Azonnal csillapítás, orvos, gyógyszer. Ha jól emlékszem mindig kalmopiryn. Alig ment le a torkomon, még most is öklendezek az ízétől.
Az én legkisebbemnek gyógyszert bevinni; nulla, zeró, niente, semmilyen formában nem volt lehetséges. Maradt az aktív megfigyelés és a népi vajákos Biri néne füvei. Tegye a természet a dolgát!
Régen ment az etetés, „csak egy kis betegleves, kis krumpli, ez-az, legyen valami a gyomrodban, éhen ne halj!” Az étvágy egyenlő volt az egészséggel.
Mára már tudott ugye, hogy a szervezet minden energiáját a helyreállításra fordítja. És ösztönösen is böjtöl. Nem liba a gyerek, nem tömöm hát.
Na most van AZ ANYA, aki főz, ANYA gyógyít, szerintem nem, de fogjuk rá.
ANYA dolga ilyenkor, hogy a feje tetején pörögve táplálja és gyógyítsa magzatát, igaz már magzatburkon kívül, saját légzéssel és nyelési ingerenciával, de akkor is. Ezt így „kell”.
A hír kiszivárgott, Íccsanyám, azzenyém hív, hogy van a gyermek. Lázas.
„ És mit főztél neki vacsira, mit eszik?”
Itt a szemeim minden esetben 180 fokban elindulnak, csendes sóhaj, mert tudom, mindjárt jön a pingpongozás.
„Semmit.”
„ Semmit?!”
„ Semmit, na!”
„Akkor mit eszik?”
Rápillantok gyermekemre.
„Száraz kenyeret, meg vizet. Ja, meg paprikamagot is.”
„Jaj Kata, te olyan hülye vagy.” Röhög anyám. Majd a hatásszünet végén tudatosult neki, hogy az igazat, csakis az igazat vallottam, eskü alatt, és akkor meg én röhögtem.
Olyan jóízűen, ahogy gyermekem morzsánként majszolta a szikkadt kenyeret, meg szemenként ropogtatta a paprika csumát. A hörivel ellentétben szépen, komótosan.
És én ezt hagyom, mert a gyerek tudja, érzi mire van szüksége. Olyan egyszerű lenne figyelni magunkra, hogy mire van szükségünk, de az „egyél egy falatot ANYUCI kedvéért” típusú mondatok leszoktatnak róla. Kész szerencse, hogy ilyen hanyag anya voltam, és a terüljterülj asztalka helyett ilyen maradványok jutottak csak. Esszenciálisan vitte be a C- vitamint, meg a szárazanyagtartalmat.
A hatóanyagok tudományos elnevezéseit ld. a lábjegyzetben.
Az úgy jobban hangzik, de mégiscsak száraz kenyér lesz az, meg paprika csuma. Egészségére vált.
Most meg van egy kosár csipkebogyó, két vödör birsalma és napfény. Ma se főztem.
Lábjegyzet:
A szikkadt kenyérben a szénhidrátszabályozás és a prebiotikus jelleg (érted?!) megoldott és számos betegségmegelőző folyamat lép életbe. Rezisztens keményítők vannak benne, kevesebb felszívódó szénhidrát, kisebb glikémiás indexű. A dietetika (a nagymamák egyetértése nélkül) erősen javasolja refluxszal, gyomor-és bélproblémával küzdőknek, védő és roboráló tulajdonsága miatt. Kevesebb gyomorsavat termel.
Paprikamagban: Kapszaicin, Karotinoidok és polifenolok -fájdalom és gyulladáscsökkentő. Kálium, az idegrendszer megfelelő működéséért. Mg, az izmok és idegek egészségéhez. Vas a vér oxigénszállításhoz.A, C, E, K vitaminok, béta karotin- antioxidáns, immunrendszertámogató, véralvadáshoz, jó látáshoz, bőr egészségéhez.