Babás-mamás csevegő; egri csajok, nők, lányok, asszonyok!
Fotózás lesz! De nem olyaaan, amiből alább volt egy kis haccaccáré. Ott a ruhakollekciónak készítenek reklámot. Biznic, eladás, teccetős, guszta, de képek. 2 dimenzijó. Nna ez meg egy olyan minimum 3+ dimenziós lenne. Semmi eladás, semmi áruforgalom, puszta önünneplés, csak úgy.
Úgy csöppentem bele, hogy reggel a tükörképemet látva épp meg akartam halni, mert 10 évvel öregebbnek láttam magam, mint tegnap, és akkor se voltam már fiatal. Úgy vagyok anyuka, hogy egy esetleges baleset és már nagymama is lehetnék. 2in1… muuuuuu. DE!!!!!! Tök mindegy milyennek látjuk magunkat, vagy akár mások; szemüvegesnek, nagy orrúnak (pipa), kis mellűnek (pipa), súlyosnak(pipa) vagy súlytalannak, mert a lényeg a szemnek láthatatlan. A lényeg, az érzésben van. Az életérzésben. Hogy ezt a csodálatos női létet hogyan mozdítjuk. Minden „milyennek kéne lennem” gyerekkori nem elfogadásból fakad. Nem fogadtak el annak, aki vagyok. És ez nem változik. Akármit csinálok, így marad, hacsak, rá nem ébredünk milyen csodálatosak vagyunk. Mint amikor tavasszal ébred a természet. És az egyik virág sárga, a másik lila, van vastagszárú, szúrós, magasra növő, bokros. Melyik a kedvenc?! Hát nincs! Mindegyik szép. Kicsit most megértettem azokat a pasikat, akik mindet akarják. Csakúgy, mint Gombóc Artúr: lukas csokoládé, kerek csokoládé, olvadós csokoládé…..és sosincs vége.
Szóval csajok! Fotózás lesz! Női kollekció, belső ragyogás bemutató, megmutató, kimutató…
Ez a csoport különleges, Spisák Gabriella létrehozó, csodás indíttatás. Köszönhetően neki és akik ehhez társultak, találkozók születtek (offline), barátságok szövődtek. Sok segítséget adtunk egymásnak, vagy csak meghallgatást. Megmutatta, hogy össze tudunk fogni, adakozni, hogy tudunk egymásra figyelni. Sajnos voltak törések, távozások, ami az online terméke. Nyújtsa fel a kezét, aki nem csalódott még kellemesen, mikor találkozott valakivel élőben. (nyújtom) Mikor meghallod a másik kedves hangját, amitől már egész másképp visszahangzik a füledben amit, olvastál tőle. Vagy belenéztél a szemébe és szólni sem kellett, értetted…Élőben nincs félreértés.
Fotózás! Lesz? Ahol úgy lehetünk végre királylányok, ahogy vagyunk, feltételek nélkül. Ahol a mosoly, a nevetéstől ragyog az arcod és nem a glowing rúzstól. De az is elfér. Ahol a korona egy fűzfakoszorú, papírvirágokkal. Vehetünk fel színeset, őrültet, fehéret. Lehet kendő, szálljon a selyem, lobogjon a szalag. Én pl gumicsizma+tüllszoknya kombóra vágyom. És akkor ez a csoport megélheti így tavasszal, hogy élni jó, hogy mi nők tudunk örülni a nőciségünknek és egyMÁSnak. Ettől lesz szép a világ, tőlünk, nem mástól. Megcsináljuk kicsiben, utána meg vírusként terjedhet a világban…Csatlakoztok?