Szerző: Kata | 2024-06-02 | Egyéb
Temető… ahol a halált láttam, az elmúlást. Zokogást, nyüszítő kínt. A tehetetlenséget és értetlenséget. Csak a feketét láttam és szürke fásultságot. Hallottam a nyomasztó csendet, benne a süvítő szelet, komoran suhogó fákat. És még láttam a bűntudatot kimondott...
Szerző: Kata | 2024-06-02 | Belső kincs, Rólam
Apám nevét viselem. Ő az első Gyulavári, én az utolsó. Nagyapám még Vigyikánként született, de a II. világháború előtt magyarosították a nevüket. Gyulavári Kata, szép hangzású, szeretem. Bár egy külföldi neki se fut a kiejtésének. Első gyerek vagyok. És az utolsó, aki...
Szerző: Kata | 2024-03-15 | Kineziológia, Ünnep
Reggel óta szorít a szívem. Egy jó kis pánikroham előszobájában vagyok. Tudom, mert már volt. És azt is tudom, hogy azért, mert nem engedem szólni a szívem, mert nem tudom teljesen megnyitni magam a szeretetnek, hogy az egész világ beleférjen. Háborústul, mindenestül....
Szerző: Kata | 2023-10-24 | Szárnyalávaló
Nem találom a fotókat a gyapjúképeimről. Egyszerűen üres azzalbum. Nem, nincsenek a törölt elemek közt. Valahol vannak, elszórtan fel-felbukkannak. De szememmel már nem látom őket együtt, egy helyen. A legtöbb képemet már útjukra engedtem, és azzal, hogy még a fotók...
Szerző: Kata | 2023-09-20 | Egyéb, Rólam, Szárnyalávaló
Nem tudok késni. Olykor szoktam úgy nagyon értetlenkedve kibámulni a fejemből, hogy minek az a nagy haladás. Mindennek a végén úgyis a kaszás vár. És nem az, amelyik az érett búzát learatja… bár lehet. Ahha, igen. Nap érlelte búzaszemek, melyek telve élettel, fejet...
