A Herendi örökség, gyerekkorom érték meghatározó darabja. Talán a szüleim kapták nászajándékba. Nagyon értékesnek számított, eszmei értelemben is, ezért vitrines szekrényben őrizték. Gyerekfejjel sosem volt világos, hogy egy kávéskészletet miért nem használnak kávézásra. Használati tárgy és még szép is, igazán megadná a patináját egy panelkonyhában elkövetett keserű „szertartásnak” Már majdnem Dallas fíling lehetne.
Saját védelme érdekében így kávét nem látott sem borongós, összebújós alkalmakkor, de még ünnepnapokon sem. Csak vizet. Nyáron, a kánikulában. Mikor gyerekként otthon voltunk egyedül, és „agybeteg utcásat” játszottunk.
Nagyon komoly, összetett események sorozata volt, melyben az utca lakóinak levelei összekeverednek és a félreértések miatt eluralkodik a káosz. S akkor jön a nyomozó a képbe, aki épp békésen üldögél a kávéházban s mi másból kortyolgatna, mint Herendiből. Szerintem ez volt a csészék legboldogabb időszaka több, mint félévszázados pályafutásuk során. Pedig jártak a világ másik felén is, de semmi kaland, vagy kávé. Csak a polcon kötöttek ki díszként.
Mígnem a gyerek (mindig a gyerek látja meg a szikrát ) egy hétköznap reggelén ünnepi hangulatba került, s a polcra tekintve megkérdezte, előveheti-e a Vekerdyt. ??? A polcon tényleg sorakoznak Vekerdy könyvek, s nálunk ez a „márkanév” forog napi szinten közszájon, mégsem értettem minek neki Vekerdy a virslihez. S akkor kezébe vette a Herendi csészéket a fahéj illatú teának.
Herendiként nem lett kihasználva, de Vekerdyként új jelentéstartalommal töltötte meg a csészéket. Mikor a „Vekerdy” örökségéből iszunk, a hétköznapi ünnepivé válik. Nem porosodik árván értéke, kezünkbe véve gyerekek vagyunk, vihogunk, élettel töltjük meg.
„Until further notice, celebrate everything!”
További értesítésig ünnepelj mindent!.. cseppet