(Ismeritek a sztorit? ld. #ubuntu2019)
A szó jelentése: emberiesség; kapcsolat a világ összes élőlényével. “Azért vagyok, mert mi vagyunk.”
Összetartozás. Hála minden élő/érző lénynek, akik segítettek, hozzájárultak ahhoz, hogy itt lehessünk. S ugyanígy a mi létezésünk, lényünk hogyan ad hozzá a világhoz.
Eljött az idei megdicsőítése mindeneknek.
Őszintén örülök a szülinapomnak, hogy itt vagyok. Durván rezgett a léc, és ezt mindössze két ember látta tisztán. Egyik sem én voltam.
Egy temetés nagyon szomorú. Ez nem igazán szülinaphoz illő felütés? Hát de! Ismerhettek.
Megint túl sokan voltak, akik váratlanul, fiatalon, érdemtelenül haltak meg. A temetéseken nagyon, nagyon, nagyon sok ember vette a végső búcsút. És ez totál kiborít. Miért a befejezésnél van sokadalom? Utálnám, ha az enyémen is tömeg lenne. Bár hízelgőnek tűnhet, vmi ökológiai lábnyom szerűséget mutatva. De istenuccse semmit sem viszünk magunkkal. Jobb lenne, ha a mindennapokban gyűlne össze az a bizonyos falu, hogy élni kezdjünk végre.
Értem én, hogy van karma, meg sorsfeladat, tanulóbolygóság, fejlődés, karrier, meg anyám kínja minden is, de szerintem nem beszélhetünk életről, míg fülig szerelembe nem esünk vele. Szőröstül, bőröstül. A gaz is virág.
Emlékezni kéne arra a szerelemre, ami az életbe hívott. Nem, nem a szeretet, ami mindent eltűr típusú , hanem ami mindent megér, a szerelmetes látás, légzés, a zsigerekben ficánkoló öröm, ami majd kibújik a bőréből, hogy itt lehet. A szerelem, ami lát és nem baj neki.. Micsoda? Semmi. A szerelem, ami főnixként nyomulva, lebont minden fölösleget, vadhajtást, transzformál, mert csak annyit akar, hogy együtt lehessen a másikkal, széltében hosszában, leginkább éltében. Ami lubickol a felismerésekben, hogy lehet az élet ennyire gyönyörű?!
Ha tavaly meghalok, az béna lett volna, dolgom végezetlenül. Ha most meghalnék, de nem fogok, már nem lenne olyan befejezetlen. Mert emlékszem, hogy miért választottam az életet. Nem elég megszületni, túlélni, megoldani, csak félútig menni.
Úgyhogy nem is rejtettem el a szülinapi dátumot a facén. Nincsen szó rá, de mégis: Hála, kegyelem. ubuntu. Ez aztán az igazi bearanyozása egy napnak, életnek. Túlcsordul a szív, s remélem, hogy visszatér Hozzátok is, hozzáadva minden csodás pillanatból.
A torta, bónusz, a virágok, jó kívánságok hab a tortán. Az, hogy vagyunk, itt vagyunk együtt, és emlékeztetjük egymást, csak az számít. Meg a bátorság, hogy kimondd, elhívd, mosolyogj, ölelj.
Köszönöm Nektek.
„Válaszd a szerlemet, lépj be a rózsakertbe. Engedd a lelked békét kötni a tövissel.” (Rumi)
Ubuntu2019, szülinap
Gimis koromban teleragasztgattam az ágyam környékét idézetekkel, bölcsességekkel. Sehol egy Modern Talking, vagy Madonna poszter? Hát nna, már tininek se voltam normális?! Egyik közülük így szólt: „Töltsd az idődet, magától csak múlik.” Szóval itt úgy tűnik elmúlt egy csomó idő szó nélkül, de csak azért, mert élőben töltöttem. Magammal, másokkal, kutyával, gyerekkel, zenével, tánccal. Nem, nem mutatok róla képeket, még marketing célból sem. Ez a másik. Azért múlt el egy csomó idő, mert azt hittem ki kell tanulnom a marketinget. Ebben persze majdnem kimúltam, szóval úgy döntöttem nincs marketing. Idő van! S azt élményekkel tölteném. Minden megélt pillanat, mint pici csillogó szemcsék peregnek a homokórában. S így telik el, telik meg az életem. Holnap szülinap. Fb majd szól, hogy köszönts fel, kreál hozzá vmi kisfilmet is -yakk-, írj jókívánságokat. De én nem szeretném. Le akartam jönni a „szerről”, de beláttam, szinte lehetetlen. Viszont fél lábbal már az életben vagyok. És egy igazi offlány ünneplésre szeretnélek invitálni. Nem (csak) az enyémre. Mindannyiunkéra. Holnaptól 3 napra kikapcsolom a fbot. Böjt, méregtelenítés, elvonó, akármi. Ezért arra bátorítalak, hogy NE ÍRJ semmilyen köszöntést, (se elolvasni nem fogom, se válaszolni rá). NE KÜLDJ képet, kivéve a jó öreg papír képeslapot bélyeggel. Helyette, ha a fb emlékeztetőjére úgy érzed szeretnél felköszönteni, fordulj el a számítógéptől, állj fel és tégy valamit, ami akkor és ott átmelengeti a lelked. IGEN, A TE LELKED! Öleld meg a gyerekeid, simogasd a kutyát, érezd a kávéd illatát, vagy a virágokét, nyald ki a sütis tálat, táncolj, hallgasd meg a kedvenc számod, sóhajts egy könnyűt, keress formát a felhőben, feküdj le a fűbe, engedd ki a hajad a szélben… „CSAK” 1 percig ÉLD át az élményt s utána gondolj rám. (Ezt tuti megkapom) Ha ebben a 3 napban vmiről én jutok eszedbe, csak mosolyogj arra, aki ott van Veled.
Ha szülinapomon kívánhatok, ezt szeretném. És most szólok, hogy beelőzzem fb algoritmust, nehogymááá jobban tudja.
Remélem az üzenőfalam üres marad, de a szívem megtöltődik Veletek. Köszönöm! UBUNTU!
( Egy afrikai törzs gyermekeinek egy antropológus javasolt egy játékot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt: – Aki előbb ér oda, az nyeri a gyümölcsöt!
Erre a gyerekek mind felálltak, és együtt szaladtak érte. Az antropológus megkérdezte, hogy miért nem versenyeztek? Mire ők: Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú? E törzs nyelvén annyit tesz: VAGYOK, MERT MI VAGYUNK)