Félelemben nincs döntés. A döntés hiánya, az a cselekvés hiánya. Megrekedtséget okoz, sodródást, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget. A próbálkozás nem döntés, a magyarázkodás nem döntés, a felkészülés nem döntés, a megértésre való törekvés nem döntés, az egyetértés sem döntés. Gyűlik a feszkó, elönt a harag, kitör a hiszti. Megjelenik a viselkedésben. Látják rajtad, de Téged már nem látnak; „ Amíg így viselkedsz, tűnj a szemem elől, ne is lássalak.” Elveszettség érzés kerít hatalmába. „Rossz vagy, neveletlen, agresszív, kibírhatatlan.” Ami tudod, hogy NEM IGAZ, csak épp magatehetetlen vagy. Bezárnak, kattan a lakat.
Ha elfojtod, megtartod magadnak, hogy ne lássák, akkor agyalni kezdesz, belülről szétzabál, frankón lejössz az életről. Rád kerül a bélyeg: „Gyámoltalan, mafla, mamlasz, bárgyú, mulya, málé, ügyefogyott, védtelen, anyátlan. (szinoníma szótár szerint a tehetetlen…) No komment. Ez aztán az igazi bátorítás önmagadhoz! Ja, nem…
Aztán, ha mégis magadért hozol döntést, akaratos vagy és önző. Van itt gubanc rendesen.
Mikor már félsz az lenni, aki vagy, és azt hallod, minden csak döntés kérdése és ettől vagy felrobbansz, vagy megsemmisülsz azt mutatja, hogy cselekvőképességednek nem vagy tudatában. Ott a lakat a hitből fakadó akarati erődön, az önbizalmadon.
A döntés hiánya, mulasztás. Nélküled múlik el az élet, ami csupán egy lélegzetnyit időzik. Újra és újra. Ne félj, nincs mit vesztened.
A döntés: hajlandóság arra, hogy tedd azt, aki eredendően vagy. Bátorság, hogy csináld. Erőt sugárzó jelenlét.