Mindig történik valami. Sosincs megállás.

Valami feszít, magad sem tudod, vagy nagyon is, hogy pontosan mi az. Nem bírod tovább, ki kell mondanod. Még nem állsz készen egy mély önismereti utazásra, de muszáj kimozdulni a szorongató tehetetlenségből.

„Van most egy perced?” kérded.

Nem is a perc a lényeg. Amire szükséged van, az egy háborítatlan, nyugalmat biztosító jelenlét.

Ahol a valódi félelmek, fájdalmak, amiket olykor önmagunk elől is mélyre rejtünk, végre biztonságban felfedhetik magukat ( egyértelműen megmutatkozhatnak).
Ahhoz, hogy megkezdődjön a feldolgozás, jó lenne már nem érezni, hogy…

…megszégyenülsz / megkérdőjeleznek / félreértenek / magyaráznod, magyarázkodnod kell / megijednek / közömbösek / tanácsaikkal elbátortalanítanak /elvárásoknak kell megfelelni.

Kell valaki, aki tisztán LÁT, elveszettségedben, kiszolgáltatottságodban.

Hallgatása tapintatos, hangja bátorító, figyelme védelmező. Jó lenne már magadra figyelni, testeddel, lelkeddel őszintén kommunikálni (beszélgetni). Képes legyél csak magaddal foglalkozni.

Ez persze sosem egy perc. De van rá akár egy óra is. Arra, amire akkor és ott legégetőbb szükséged van.